Miért nem lehet eladó tojókat találni?

2018-01-15T18:43:38+00:00

Kérdés: Mindig problémába ütközünk, mikor párba akarjuk állítani a madarainkat. Mintha tojókból kevesebb lenne. A mi madaraink vadonfogottak, így vadonfogott párt is szeretnénk melléjük. Valamilyen oknál fogva, minden eladó madár hím. Tapasztaltabb ismerőseink szerint is ez állandó probléma.

Válasz: Az esetek túlnyomó többségében a papagájokat nem lehet befogni a költési időszakban. Egyes országokban erre külön törvény is létezett. A befogókra nyomást gyakorolva lépett életbe a vadászási moratórium a költési időszak végéig.

A legtöbb befogó, akikkel találkoztam Közép és Dél-Amerikában vállalkozó, és intelligens magánszemély volt. Mindannyian jól tudjuk, hogy a papagájok valószínűleg nem fognak eltűnni, ha helyesen viselkedünk velük, és a befogásukkal. Rájöttek, ha nem engedik cserélődni a kolóniát évente, akkor minden évben sok új madár fog kikelni, fenntartva a kolóniát.

Az exportáló országok, mint Guyana, mindannyian egyet értettek abban, hogy törvényekkel kell tiltani a madarak befogását a költési időszakban. Tették mindezt, hogy a faji sokszínűséget fenn tudják tartani. Leállítottak minden exportot ebben az időszakban. Nem fizettek azért, hogy a befogott madarakat tartsák, és etessék őket a következő exportálási időszakig.

Paraguayban hivatásos bofogók voltak a törvények végrehajtói ezen íratlan szabályoknak, akik megóvják, és kontrollálják a madarak befogását.

Ez egy nagyon komoly játék. Azok a befogók, akik nem akarják betartani ezeket a játékszabályokat, eltűnnek a dzsungel mélyén, és soha nem térnek vissza. Néha golyó ütötte lyukkal a testükön kerülnek elő. Pont úgy viselkednek az illegális vadászokkal, mint ahogy sok amerikai sem habozna lelőni azt, aki megpróbálja kirabolni a kisboltjukat. Ezek az emberek is pont így érvelnek, mikor valaki megpróbálja kifosztani a megélhetésüket.
A vadon élő papagájok hasonló szokásokat mutatnak, mint szelid társaik. A párzási időszakban mindegyik egyed, párokba összeállva, a saját útját járja. Míg a költési időszakon kívül, nagy csapatokba szerveződnek. Ez az egyetlen lehetőség arra, hogy a hivatalos csapdákat ki tudják tenni a vadászok. Nem kell hozzá sok ész, hogy belássuk sokkal kevesebb energia kell 300 madár befogásához, ha csapatban vannak, mintsem ha egyesével kellene őket csapdába csalni.

A befogóknak kötelezően meg kell várniuk a költési időszak végét, mielőtt elkezdenék a madarak begyűjtését. Ez jelenti a tojók szempontjából a legnagyobb problémát.

Egész évben a költési időszak jelenti a tojók számára a legnagyobb stresszes időszakot. A tojók ebben az időszakban nagyon lefogynak, és nem tudnak megfelelő mértékben gondoskodni a fiókáikról, így a társaikra vannak utalva. Sok fajnál a hím eteti a tojót is a fészekben, a fiókák mellett. Ugyanakkor a legtöbb vadon befogott madárnak meg kell küzdeni a stresszel, ami a befogásukkor éri őket.

Ez alatt az idő alatt nem esznek. Ha a stresszes állapotot éhezés is kiegészíti, akkor a végeredmény a halál. A legtöbb elhalálozás a leválasztást követő karantén időszakban történik. A legtöbb vadon befogott és eladásra szánt madár esetén mind a hím mind a tojó, illetve a fiókáknál is megfigyelhető volt az elhullás. Így a fennmaradt madarak többnyire hímek, improduktív tojók, gyenge tojók, és fiatal madarak, mind a két nemből. Ez vezethetett ahhoz a tévképzet kialakulásához, hogy a papagájokat nehéz fogságban tartani.

Köszi: Howard Voren
Kép: 1