A “kézzel nevelt” ember

2017-12-18T16:26:45+00:00

Vajon mi történik, ha állatok nevelnek fel embereket? Mi történik akkor, ha az emberek nem szocializálódnak más emberekkel? Képesek később tanulással beilleszkedni a többi ember közé?

Ezzel a cikkel nem célom bármiféle éles párhuzamot vonni az egyke kézzel nevelt papagájok helyzetére, mert ez még édeskevés. Azonban mindenképpen érdekes, és elgondolkodtató. Különösen az agyban lezajló folyamatok.

Mi az a „farkasgyerek”? Ez a köznyelvben elterjedt kifejezés a vadonban, az emberektől totálisan elszigetelten nevelkedett gyerekek jelzője, akik nem sajátíthattak el semmilyen emberi nyelvet. Legtöbbször feltehetőleg véletlen folytán kerültek oda, és szerencsés módon valamilyen állat a gondozása alá vette őket.

Farkasgyerek sztorik a múltból! A leghíresebb „farkasgyerek” az aveyroni Victor. Őt egy francia paraszt fedezte fel 1797 elején, mikor egyik reggel azon kapta, hogy zöldséget lop a földjéről. A hideg januári napon a gyerek teljesen pucér volt, csak a nyaka köré volt tekeredve egy rongydarab. Az emberi hangra nem reagált. A mozgása az állatokéra hasonlított.

Bár a francia parasztember befogadta, Victor vélhetően nem bírta ezt a környezetet, ezért megszökött.  Rá egy évre vadászok találták rá, elfogták, és egy idősebb nőnél helyezték el. Az ugyancsak téli időszakban egyáltalán nem érdeklődött a kényelem iránt. Nem érdekelték a ruhák, a tűz, és a meleg étel. Később innen is megszökött.

A hasa visszahúzta a lakott településre, és harmadszor is elkapták, azonban innen már nem volt számára visszaút. Ekkor szakemberek kezébe került, doktorok és tudósok vizsgálták.

Victor semmiféle érdeklődést nem mutatott más emberek iránt. Nem volt hajlandó ruhákat hordani, a padlón aludt, oda ürített, ahol éppen rájött a szükség. A francia tudósok retardáltnak nyilvánították. Ha közvetlen a fülébe ordítottak arra nem, azonban minden apró neszre felfigyelt.  

Dr. Jean Itard később magához vette a fiút, – amiről egyébként film is készült, „A vad gyerek, 1970” címmel. Hosszú ideig próbálta tanítani Victort, és próbálta társadalmi életre bírni. Victor soha nem tanult meg néhány szónál többet, és a társadalomba sem illeszkedett be, sőt, az illemszabályokat sem tudta megtanulni.

Dr. J. Itard egy ígéretes kísérletbe vágott. Elvitte Victort Madame Recamier egyik összejövetelére. A nő szép volt, és sok férfi odavolt érte. Itard reménykedett benne, hogy Victor érdeklődését is felkelti majd. Victor azonban semmi érdeklődést sem mutatott a nő iránt, helyette csak azzal volt elfoglalva, hogy minél több kaját egyen, és tömjön a zsebeibe.

A legelső adandó alkalommal meglépett, majd legközelebb a kertben látták meztelenül ugrálni.

Négykézláb közlekedő ugató kutyalány Az ukrán Oxana Malaya szülei „jóvoltából” 3-8 éves kora között kutyákkal élt egy ólban,. Mikor 1991-ben rátaláltak nem tudott beszélni, helyette inkább ugatott, és négykézláb mászott. Most, 20 éves korára megtanult beszélni, és egy elmegyógyintézetben állatokat gondoz.

Egy pottyantósban találtak rá A nyolcvanas évek végén, 8 éves korában eltűnt egy kislány, miközben bölényeket legeltettek a dzsungel közelében. Rochom P’ngieng 2007-ben került elő, mikor – ő is – egy földműves terméséből akart lopni. Az kérdés, hogyan maradt életben. 2010-ben megszökött, de még ebben az évben megtalálták. Egy pottyantós vécében „nyakig” ült. Majmok mentették meg
John Ssebunya 4 éves korában szökött el otthonról, mikor látta, hogy az apja megöli az anyját. Elvileg egy falka cerkófmajom „fogadta be”, és védte meg. 1991-óta, mióta visszatért az emberek közé, megtanult beszélni, és már egy gyerekkórusban is énekel.

Amala és Kamala A 20. század leghíresebb esete. A falusiak rémhíre szerint, a bengáli dzsungelben két ijesztő szellemalak jár a farkasokkal. Később kiderült, hogy két kislányról van szó, akik egy falkasfarkával tartottak. Négykézláb közlekedtek. A kisebbik 3, a nagyobbik 5 éves volt. A ruhát letépték magukról, csak nyers húst ettek, a földön aludtak összetekeredve. A látásuk és hallásuk fejlett volt, az emberi hangokra és testbeszédre nem reagáltak. Láthatólag nem tudtak kifejezni érzelmeket.

Tanítójuk Joseph Sing próbálta őket beszédre tanítani. Kamala az első 3 évben kb. egy tucat szót tanult meg, amit a további évek során 40-re bővített. – Egy átlagos fejlődésű 2 éves gyerek egyébként heti 40 szót tanul.

Hasonlóságok vad gyerekek között Az első feltűnő hasonlóság, hogy egyikük sem tudott megtanulni beszélni, vagy csak néhány szót tanult meg. Süketnek hitték őket, azonban a neszekre reagáltak, csupán az emberi beszéd hagyta őket hidegen. Látszólag nem volt öntudatuk, és rossz volt a memóriájuk, csak az itt és most „világára” koncentráltak.

A kritikus periódus fogalma Eric Heinz Lenneberg, 1967-ben foglamazta meg, miszerint születéskor az agyunk két féltekéje között nincsenek tökéletesen elosztva az agyi funkciók, hanem a gyerekkor során zajlanak le (lateralizáció).

A kritikus periódus lezárulta előtti agyféltekék rugalmasak gyerekkorban. Agysérülés esetén az egyik félteke még át tud venni funkciókat a másiktól. A lateralizáció folyamata 2 és 5 éves kor között viszonylag gyorsan zajlik, majd lelassul, és a pubertás korra befejeződik.

Bizonyos nyelvi eseményeknek, ingereknek is be kell következniük a nyelvelsajátításhoz. Ha a gyerek nem jut elég nyelvi ingerhez, akkor később már egyáltalán nem fog tudni megtanulni egyetlen nyelvet sem.

A kutatások, amelyben a farkasgyerekek szolgáltak fő tanulságul, fényt derítettek arra, hogy a nyelvtudás épp olyan képesség, mint pl. a látás: ha az agyat egy bizonyos életkorig nem érik ingerek, a későbbiekben nem lesz rájuk fogékony.

Első biológiai sorompó: Ha az agyat 6–7 éves korig nem éri nyelvi inger, és ha az illető nem hallott emberi beszédet vagy nyelvet, a továbbiakban nem is lesz képes annak elsajátítására. Victor 11, Genie 12 évesen már nem tanult meg beszélni.

Második biológiai sorompó: lezárulásának időpontja a 10–13. életév. Ha ekkorra az agyat nem éri idegen nyelvi behatás,az illető csak nagy fáradság árán és akcentussal sajátít el idegen nyelveket. A biológiai sorompó ugyanis a beszédszervek hajlékonyságával is összefügg.

Beszédszervek hajlékonysága: mennyire vagyunk képesek arra, hogy más nyelvek beszédhangjait, dallamát, ritmusát utánozni és produkálni tudjuk.
A csecsemőknél ez a rendszer teljesen üres: egy kisbaba elméletileg a világ összes beszédhangját ki tudja ejteni.

Az anyanyelv elsajátítása után azonban a rendszer„beáll”, és csak 10–13 éves korig marad rugalmas, onnantól az anyanyelvünk hangjaiból, dallamaiból, artikulációs bázisából dolgozunk, amikor idegen nyelven beszélünk.

*Milyen hasonlóságok figyelhetők meg a papagájokon?

Forrás: Dívány, Wikipedia, Trevor Harley: The Psychology of Language., John McCrone: The Myth of Irrationality. Macmillan, London, 1993., Steven Pinker: A nyelvi ösztön. Typotex, 2006.