Drótháló, csokipapír, stb. – Van, hogy halálosan mérgező

2017-12-18T18:20:53+00:00

A cink (vagy horgany) rendkívül mérgező a madarak számára. Habár a madárnak szüksége van bizonyos mennyiségű cinkre ahhoz, hogy egészséges maradjon, a túl sok cink nagyon veszélyes lehet, illetve a vese, máj és a hasnyálmirigy degenerációját is előidézheti.

Mérgező fémek Sajnos a környezetünkben mindenhol található cink, ezért a kíváncsi és a szüntelenül felfedezőúton lévő kedvenceink alkalomadtán rábukkanhatnak ezekre a cink lelőhelyekre, és megmérgeződhetnek. Elég egy kis mennyiségű cink, és a madár élete máris veszélyben van. Léteznek kezelések, tehát nincs minden veszve, viszont tudnunk kell, hogy a kezelések sikeressége függ a mérgezés mértékétől, és attól, mennyi idő telik el a kezelések megkezdéséig.

A felelős állattartó és tenyésztő döntése, hogy akar-e többet tudni a halálos fémről, és arról, hogyan óvhatja meg tőle madarát. Meg kell tanulnunk, hogyan lehet felismerni a cinkmérgezés tüneteit és mit tehetünk, ha a madár megbetegszik.

A cinkmérgezésnek két típusa létezik: akut és krónikus. Az akut mérgezés akkor jön létre, amikor a madár lenyel egy cinket vagy cink pigmentekből álló fémfestéket tartalmazó fémtárgyat. Ebben az esetben viszonylag nagy mennyiségű cink kerül egyszerre a szervezetbe, a szervezetben lévő cink szintje ezért gyorsan megemelkedik.

A krónikus mérgezés általában akkor jön létre, amikor a madár folyamatosan kisebb mennyiségű cinket fogyaszt. A cink lágy vízben és savakban oldódik. Amikor horganyzott (cinkkel bevont) edényeket használunk a víz vagy a savas ételek (gyümölcsök és gyümölcslevek) elkészítéséhez, a cink beszennyezheti az ételt, amit utána elfogyasztunk. Ekkor az elfogyasztott cink mennyisége ugyan kisebb, de folyamatosan pótlásra kerül, ez pedig a madár belső szerveit károsíthatja. Krónikus mérgezést okozhat még a horganyzott huzalon keletkező fehérrozsda.

A cink egy kumulatív méreg, ami nehezen távozik a szervezetből. Lenyelést követően a májban, a vesében, az izmokban és a hasnyálmirigyben raktározódik el. A vizelettel, széklettel és az epével csak korlátozott mennyiségű cink távozik.

CINK LELŐHELYEK

A cinkmérgezés esetében a legjobb módszer a megelőzés. Távolítsuk el a cinket tartalmazó anyagokat, így madarunk biztonságban lesz, mi pedig nyugodtabban alhatunk. A cink sokfelé fellelhető, de kizárólag a lenyelése következtében tud kárt okozni. Mivel a madarak idejük nagy részét a ketrecükben töltik, ezt a területet kell elsődlegesen biztonságossá tenni.

Ketrecek, játékok, étel, ital, edények

Festék – A madarak fémfestéket nyelhetnek le. Manapság a legtöbb ketrecgyártó biztonságos festéket és porfestéket használ, de mindenképpen kérdezzünk rá vásárláskor. Ha a ketrecről mállik a festék, vizsgáltassuk be, hogy mérgező-e. Ha igen, távolítsuk el, fessük újra vagy cseréljük ki a ketrecet. Bizonyosodjunk meg arról, hogy a festék nem tartalmaz ólmot és cinket. Sok rozsdamentes festék tartalmaz cinket, ezért hozzáértővel ellenőriztessük. Ha nem akarunk ezzel bajlódni, cseréljük le a ketrecet.

Horgonyzott huzal – A galvanizált horganyzott fém biztonságos, de a tűzihorganyzott nem. Ritchie, Harrison and Harrison Madárgyógyászat: Alapelvek és alkalmazásuk c. könyve szerint a madarak a ketrecekről, horganyzott huzalokból készült kapcsokról cinket vehetnek magukhoz. A mérgezés mértékét csökkentheti (de NEM zárhatja ki), ha a huzalt kefével és ecettel, vagy enyhe savas oldattal megdörzsöljük. Ezzel eltávolíthatjuk a felvált darabokat és a dróton képződő fehérrozsdát (cink-oxid). Idővel egyre több mérgező fehérrozsda fog keletkezni, ezért a műveletet rendszeresen meg kell ismételni.

Ne felejtsük el, minden madár különböző. Néhány madár gyakrabban rágja a ketrecet, mint a többiek, ezért több fehérrozsdát is vesz magához. Erősebb csőrrel rendelkező nagyobb testű madarak könnyebben tudnak darabokat letörni, mint a kisebbek. A legtöbb madár kizárólag ételt eszik, de kavics gyanánt lenyelhetnek kisebb fém darabokat is. Ha olyan nagy ketrecben tartjuk a madarakat, amiben sok ág és egyéb tárgy van, akkor kevésbé jellemző, hogy a madarak a ketrecet rágcsálják.

A fémszövet a horgonyzott huzal gyenge minőségű formája, soha ne használjuk. Ha közelről megnézzük, ólom- és cinktócsákat vehetünk észre a háló négyzeteinek sarkában; ez egy kíváncsi madár számára felhívás keringőre. Lehet, hogy kicsit drágább, de ha kénytelenek vagyunk horgonyzott huzalt használni, szerezzünk be hegesztés után galvanikusan horganyzott drótot, amelyben kevesebb fémtócsa van, és kevésbé pattogzik.

Ételes és italos edények – A galvanizált edényekben lévő víz, a gyümölcslé és a savas ételek cinket oldhatnak le az edényről, beszennyezve azt. Ezért rozsdamentes acélból készült edényeket vásároljunk.

Játékok – A játékokon található karabinerek, fém láncok, fűzőlyukak és kapcsok időnként cinkből készülnek. Ha galvanizált horgonyzásról beszélünk, a cink bevonat nem válik le, és nem lehet lenyelni. A galvanizálás hozzáköti a cinket az alatta lévő anyaghoz, így az nem válik le. Ugyanakkor, ha a játék egy részét leharapja és lenyeli a madár, az mérgezést okozhat. Hasonló módon, ha a játék fémdarabja lágy ételbe vagy az itatóba esik, cink oldódhat ki belőle, és belefolyhat az ételbe, amit a madár megeszik. Néhány játék és karabiner rozsdamentes acélból készül, ezek azonban jóval drágábbak. Vizsgáljuk meg a megvásárolni kívánt játékokat, és állapítsuk meg, hogy tartalmaznak-e olyan fém részeket, amelyek könnyen leválhatnak (pl. a csengő nyelve), és vásároljunk a madár számára megfelelő méretű játékokat. Gyakran ellenőrizzük a ketrecben lévő játékokat. Ha a madarunk szereti a csőrébe venni a dolgokat, és játszani velük, legyünk még körültekintőbbek a cinktartalmú játékokkal.

Lakatok – Volt már példa lakat által okozott cinkmérgezésre. Olyan nagyobb testű madaraknál jegyeztek fel ilyen eseteket, amelyek képesek a bevonatról darabokat lecsípni, vagy a lakat darabjait a csőrükbe venni, amiről ennek következtében cink oldódik le.

Egyéb cinkforrások

A cink máshol is előfordulhat. A cink csak akkor veszélyes, ha lenyelik, vagy vízbe, lágy ételbe helyezik, amelyet beszennyezhet. Vigyázzunk a bevont tárgyakkal, amelyekről leválhat a bevonat, vagy azokkal, amelyek leharapható, kis darabokat tartalmaznak, vagy a kis tárgyakkal, amelyeket egyben le tudnak nyelni a madarak. Gyakran előforduló, cinket tartalmazó tárgyak:

  • Csatok, kapcsok
    ·         Patent, cipzárak, gombok
    ·         Szögek, csavarok
    ·         Bizsuk, fém gyöngyök
    ·         Lenyíló ablakok, rolók fogantyúi
    ·         1982 után gyártott fémpénzek (96-98% cink)
    ·         Monopoly játék részei (98% cink)
    ·         Szaloncukor papír

TÜNETEK

A cinkmérgezés leggyakoribb tünete a gyakori vizelés (poliuria), az emésztőrendszeri problémák, a túlzott szomjúság, a fogyás, a gyengeség, a vérszegénység, a kékkór, a hiperglikémia és a görcsös rohamok. Máshol kopaszodásról is beszámoltak.

Az akut mérgezéses esetekben letargiát, fogyást, hasmenés formájában távozó zöldes színű híg székletet, egyensúlyvesztést, fekvést (ataxia) és halált jegyeztek fel. A krónikus mérgezéses esetekben időszakos levertséget, nyelési nehézséget és depressziót tapasztaltak.

DIAGNÓZIS

Ha arra gyanakszol, hogy papagájod cinkmérgezésben szenved, azonnal fordulj az állatorvoshoz, aki a vér cink szintjét vérvétellel megállapítja.

Amennyiben a vérben található cink 2 ppm fölött van, akkor cinkmérgezés áll fenn. Az 1.63 ppm átlagos szintnek számít például a kakaduknál. Az emelkedett fehérvérsejt-szám szintén egy mérgezésre utaló jel lehet.

Amennyiben állatorvosa cinkmérgezésre gyanakszik, röntgent is készíthet a lenyelt fémdarabok észlelésének céljából.

GYÓGYMÓDOK

Az egyik gyógymód egy kelátképző anyag adása, amely megköti a cinket a szervezetben, ami ezt követően távozik. Kalcium EDTA és a D-penicillin injekciókat is szoktak alkalmazni, továbbá egy szájon át adható kelátképző anyag is létezik, a DMSA (di-merkapto-borostyánkősav).

Abban az esetben, ha az állat fémdarabot nyelt le, először a tárgyat kell eltávolítani katéter, csipesz vagy hashajtók (nátrium-szulfát, aktív faszén vagy ásványi olaj) segítségével. Sebészeti beavatkozásra is sor kerülhet. További kezelési módok is léteznek, de az állatorvos dönt arról, milyen egyedi kezelést kell alkalmazni az adott esetben.

Köszi: Carol Highfill