Biztosan sokan átkozzák a napot, mikor papagájtartásra adták a fejüket, és nem gondoltak arra, hogy leendő barátaik majd 20 percenként pottyantanak egyet oda, ahol éppen vannak. Óriási élmény, mikor az új pólód hátán egy madárszar díszeleg, amit nem vettél észre, és a barátaid hívják fel rá a figyelmed. Mikor a szőnyegből, vagy a kanapé karfájából naponta súrolod ki a beleszáradt pecsétet, vagy csak meglepetésekre bukkansz a ház több pontján.

Van, aki azt mondja, a papagájokat nem lehet szobatisztaságra nevelni. Na de ennyire intelligens madarakat, mint a papagájok, miért is ne lehetne?

Először is tekintsünk a vadonba. Egyes állatok maguktól szobatiszták. A volt hörcsögeim és a törpenyúl, egy általuk választott helyre mentek, és a kezdetektől fogva ott végezték el a dolgukat. De ugyanezt tette az a 2 kismacska, akit befogadtunk, mert mások kidobták őket.

Valószínű természetes élőhelyeiken olyan életmódot alakítottak ki, ahol nem piszkíthattak akárhová. A fejlődésük során ez annyira megszokottá válhatott, hogy öröklött viselkedéssé alakultak.

A papagájok a fákon élnek, rengeteget repülnek ide-oda, és alkalmuk sincs arra, hogy egy megszokott helyre ürítsenek. A papagáj csak repül, kidobja, és nincs is vele több gondja. Nem lép bele, és valószínű nem is találkozik vele többet. Ez a viselkedés valószínű így öröklődött.

Mégis, hogyha annyira intelligensek, fogságban miért nem egyetlen helyre piszkolnak, és miért lépnek bele? Erre a kérdésre nem tudjuk a választ, de azt igen, hogy meg bírjuk nekik tanítani.

Először is, mikor a papagájok az odúban vannak, nem pottyantanak. Ebből arra következtethetünk, hogy egyszerűen vissza bírják tartani, nem is kevés ideig. Ha ott sikerül, akkor nyilván máshol is.

Szóval… Hogyan lesz szobatiszta a papagáj? Ebben a témában sok sikeres tapasztalatot írtatok és olvastam, én személyesen két esetben tanítottam, és 2 módszert ismerek.

Az első kérdés ilyenkor, hogy miért tenné? Az, hogy te azt akarod, hogy ő csakis „ott” végezze el a dolgát, az a madaradat teljesen hidegen hagyja, mert számára az nem jár semmilyen előnyös következménnyel.

Így csináltam #1 Figyeld a testbeszédük! A pyrrhurákkal úgy tanítottam meg, hogy mikor láttam, hogy pottyantani akarnak, akkor gyorsan a kezemre vettem őket, elvittem őket a T-állványra, és megvártam, amíg elvégzik a dolgukat. Közben azt mondtam, ‘potty’. Mivel kis testű madarak, elég gyakran bombáznak, ezért sorozatban sokszor meg tudtam ismételni. Nekem 6 napig tartott, és elég intenzíven gyakoroltuk. Leginkább csak azért csinálják meg, mert el akarják kerülni, hogy én vigyem oda őket, na meg a megszokás… Mikor beguggolnak, és látják, hogy már feléjük nyúlok, akkor automatikusan a T-rúdra repülnek.

Így csináltam #2 A rózsa kakadunál stopperes módszert kellett alkalmazni. Ő olyan gyorsan pottyant, hogy nem tudok ennyi idő alatt odaszaladni, felvenni, és átrakni az állványra. Csak gondol egyet, minden előjel nélkül kinyomja a seggét, és egy pillanat alatt elvégzi. Letöltöttem egy stoppert a telefonomra, lemértem, milyen időközönként pottyant, átlagot vontam, és megfelelő időközönként a T-állványra tettem. Megvártam, amíg pottyant, és csak utána hívtam magamhoz. Bár ez még most is tart, mert nem rég kezdtem vele. Sokszor elhibázza, de ugyanúgy többször előfordul, hogy direkt azért száll oda. Idő és kitartás kérdése.

Az is egy jó módszer, ha csak elkerülni akarod, de nem tanítani, hogy a mért átlagokból a legrövidebbet veszed alapul, és ennyi időközönként az állványra rakod, majd ha elvégezte, újból játszhatsz vele.

Fontos. Ne jutalmazz! Sokan azt javasolják, hogy mikor látod a testbeszédén, hogy pottyantania kell, vedd a kezedre, tedd az állványra, és ha elvégezte a dolgát, jutalmazd meg. Ha ez a viselkedés a madár szempontjából előnyös, akkor az a jövőben ismétlődni fog. Többek tapasztalata szerint, a madarak majd a remélt jutalom következtében erőlködni fognak, és ez problémákhoz vezethet. Különösen akkor, ha más feladatokat nem tudnak, és így, ezzel az egyetlen módszerrel próbálnak kérni. A jutalom alatt itt az eleségre gondolok. Egy rövid tarkó vakargatás azért még belefér. Konrad Lorenz egyik könyvében említi, hogy egy barátja a nappapagáját csak akkor vette ki a ketrecéből, ha már látta, hogy a madár ürített. Ez oda vezetett, hogy mikor a madár meglátta a gazdáját, őrült erőlködésbe kezdett, hogy valamit produkáljon, és végre kivegyék őt a ketrecből. Ez a módszer nagyon kétesélyes. Igaz, hogy később le lehet szoktatni az erőlködésről, de ha a jutalom elmarad, miért ismétlődne a viselkedés?